Pillangószárnyfestékpor

Részletek

Készült: 2008. július 30. szerda, 20:27

Utolsó frissítés: 2011. máj. 13. péntek, 10:56

Írta: Administrator

Találatok: 2263

Szellemi Erőink Egyesítése

Kedves Barátaim!

Világunk változatos, mindenki mást gondol ugyanarról a dologról. „Spirituális” világképünket is mindannyian másként képzeljük el. Hajlamosak vagyunk, hogy a sajátunkat jobbnak véljük másénál, így nem csoda, ha más ember szellemi útját meg sem akarjuk ismerni, pedig elfogadni csak így tudnánk. Ha alaposan önmagunkba nézünk, észrevehetjük azt a fura szokásunkat, miszerint mindannyian egy kicsit a saját gondolkodásunk köré szeretnénk hajlítani a világ spirituális lehetőségeit is.

Világi életünkben már részint elvesztettük embertársaink iránti közvetlenségünket, és sajnos a spirituális gyakorlataink /imáink, kéréseink, elmélyedéseink, meditációink/ is egyre távolodnak egymástól. Mindegyikőnk a saját Istenében, hitrendszerében, ezoterikus beállítottságában hisz.

Úgy tűnik, elfeledtük, hogy bár tulajdonságaink, képességeink kiaknázásában, megvalósításában óriási különbségek lehetnek köztünk, egyikőnk sem értékesebb ember a másiknál. Egy-két éves korig a gyermekek őszinte érdeklődéssel fordulnak egymás felé. Felnőve előfordulhat, hogy egyikünk két doktorátussal, másikunk szakmunkásvizsgával kezdi az „életét”. Egyikünk anyagi lehetőségei miatt lesütött szemmel vásárol a hipermarketben, másikunk néha fontos embernek gondolja magát az üzleti sikerei miatt... Sajnos ehhez hasonlatos jelenségek körvonalazódnak a vallási, szellemi, spirituális életünkben is. Ha sikerül ezen a gondolkodásmódunkon változtatnunk, óriásit tettünk, talán a legtöbbet ami tőlünk telik. Azt hiszem, ezt a „lépést” könnyebb először gondolatban végrehajtani, mint tettben.

Épp ezért…

Gondoltam egy merészet, talán nem lehetetlent. Mi volna, ha minél több, egymást akár nem is ismerő ember egyesítené a különféle tradíciókon alapuló, de mégis hasonló értékekkel rendelkező szellemi erőit?

Ez az ötlet, amit olvasol, annak megvalósulását célozza, hogy a spirituális, vallási, szellemi tanítások mellett néha önmagunk titkai felé is forduljunk. Mindenki otthonában, önmagában teheti ezt meg legkönnyebben. Persze, ettől egy kicsit nehezebbé is válik a feladat, hisz nem lesz senki sem, aki kívülről kontrollálna, ellenőrizne, netán finoman kényszerítene minket. Így viszont több esélyünk lesz önmagunk belső erői felé fordulnunk, ami nagyon fontos, hisz a belső „kincseskamránkban” mindenre választ és támaszt találunk.  

Jó ötletnek tűnik, havonta egy előre egyeztetett napon, /minden hónap holdtöltéjének estéjén/ szellemi erőinket fél óra időtartamra egyesíteni 22 órai kezdettel.

A közös időpont lesz az egyetlen segítségünk. Ez az egy óra nem irányul semmire, nem akar megszabni senkinek semmit, mindenki végezheti a szokásos vallásgyakorlatát, imádkozhat, meditálhat. Bármelyik vallás hívője csatlakozhat. Az egyetlen szempontunk legyen az, hogy ne akarjunk befolyásolni senkit sem, például ne akarjuk, hogy minden ember javuljon meg, holnaptól mindenki a mi szellemi gyakorlatunkat kövesse, még olyat se kérjünk, hogy mindenki ismerje meg a mi vallásunkat, /amit lehet, a legjobbnak hiszünk/.

Ha ezek a kérések fontosak számunkra, tegyük máskor. Ez az óra másról szól. Ha lehet, ebben az időben ne kérjünk semmit, se Istentől, se Jézustól, se Arkangyaloktól, se Táltosoktól, se Tündérektől, se Buddhától, se senkitől.
Mi magunk szenteljük fel ezt az időt. Ha valaki egyébként nagyon kíváncsi arra, hogy hol is tart valójában a spirituális útján, neki ez egy nagyon jó lehetőség.

Láthatjátok, hogy a módszer nem egyfajta egyesítő meditációból, vagy imából áll, hanem abból, hogy nincs sem egyéni, sem közös módszer. Erre a fél órára nem alkalmazunk semmilyen módszert. Miért? Mert szellemi erőinknek nincs szüksége egyesítő gyakorlatra. Legegyszerűbb, ha kis időre elhagyjuk azt, ami eltávolít minket egymástól…A folyamat ezután már önmagától képes megtörténni, és csupán annyi elegendő hozzá, hogy minél kevésbé vegyük fel erre a fél órára a vallási, ezoterikus, meditációs gyakorlataink szőtte „spirituális jelmezünket”. Ennek a „jelmeznek” a megtalálását, megismerését, sőt kiismerését, majd pedig letételét segítik a dátumok után olvasható ötletek.

Mikor lenne az első három alkalom?

Április 18. hétfő 22h.
Május 17. kedd 22h.
Június 15.szerda 22h.

A további időpontokat ráérünk még egyeztetni. Ha bármivel nem értetek egyet, kérdésetek, ötletetek van, írjatok: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. .

Felmerülhet a kérdés: „mégis mit tegyek”? Pár példa ötletcsinálóként, amit talán megengedhetek magamnak, elsődlegesen abban bízva, hogy ezeket mindenki a saját ötletére cseréli mihamarabb.

1.      Például, ha tapasztalatlanabb vagy a meditációban, akkor először szánj egy kis időt a gondolataid megfigyelésére, ne foglalkozz még mással. Figyeld meg, hogy vannak gondolataid, amikből újabbak születnek, akár akarod, akár nem. Vedd észre, hogy minden gondolatod újat szül. Erősítsd meg akaratod, elszántságod és figyelj meg egy gondolatot /pl.: még nem tartok sehol, de már eltelt tíz perc/. Elemezd ki, miként kötődik benned az idő múlása miatt érzett félelem a tetterő, az összpontosított akarat hiánya miatt érzett sikertelenség érzéséhez. Vedd észre, hogy alakul ki ebből egy motiváló erő, ami biztat: „meditálj már, mi lesz!”. Ha elkapsz egy ehhez hasonlatos gondolathálót két lehetőség nyílik meg előtted. Hagyod, hogy magával sodorjon, vagy kielemzed, feltárod, miként szokott mozgatni érzelmileg, akaratilag. Ez egy hatalmas siker. Ismerd meg önmagad.

2.      Például, ha keresztény lelkületű, vallású ember vagy: imádkozz Istenhez, imádkozz Jézushoz. Tedd ezt egy kicsit mégis most másként. Engedd meg magadnak azt a luxust, hogy csak megfigyeled önmagadban Jézust, Isten egy részét. Ott van Benned mindig. A felesleges kéréseid helyett inkább engedd át magad neki, engedd, hogy betöltsön. Ne a csodát várd Tőle. A csodát Te teszed meg, amikor felismered önmagadat Isten részeként. Felismered, hogy ez mindig így van, akár kéred, akár nem. Csak eddig nem vetted észre. Mással voltál elfoglalva.

3.      Például, egyszerűen csak köszönd meg Istennek, hogy élhetsz, érezd át, hogy létezel. Gondolatban lásd magad, mikor csecsemő voltál, és a szülészeti osztályon sok csecsemő közt vártad édesanyádat. Akkor még nem tudtad, hogy édesanyád minden szava, gondolata ott fog élni benned, míg élsz. Mikor nem látod, akkor is benned él. Ha abbahagyod a „sírást”, a spirituális gondolatok harsogása és az útkeresés  már-már reménytelen görcsössége is elcsendesül. Így várd Istent. Ne feledd, ha egy gyermek meghallja édesanyja hangját, megnyugszik, és a többi is abbahagyja a „sírást”.

4.      Például, idézd meg szellemi tanítóidat, ne kérj, csupán légy velük együtt, egyszerűen hagyd, ha adni, „tanítani” akar. Ha nem kapsz látszólag semmit, hagyj fel az elvárásaiddal. Bízz magadban, bízz az Univerzumban.

5.      Például, figyeld meg magad /gondolatban/ kívülről. A Föld bolygó életének évmilliói tekintetében helyezd el magad az időben. Figyeld meg, amint múlt és jövő közt élsz, tapasztald a mostani pillanatod. Ha meg tudod szilárdítani ezt a tapasztalást, vond bele a közelmúltad nagyon fontosnak hitt jeleneteit. Alaposan megfigyelve ezeket, "egy idő után" jelentéktelennek fognak tűnni az évmilliók árnyékában, ugyanakkor mégis erősen motiválnak a jelenben. Fel fogod fedezni, hogy a legszebb emléknél is döbbenetesebb a jelen pillanat meglétének látszólag valószínűtlenül egyszerű tisztasága. Hagyd, hogy ebben az állapotban, a múlt feltételeitől és a jövő elvárásától mentesen létezz, ami talán azzal az egy szóval fejezhető ki: „Vagyok!”.

6.      Például, ha az egész napos munka után a gondolataid óceánjának hullámait nem tudod lecsillapítani, légy egyszerűbb. Gyújts egy gyertyát és figyeld a lángját, de úgy, hogy már a meggyulladásának első pillanatától fogva koncentrálj erre. Mint az először ide-oda imbolygó gyertya lángja, a gondolatait csapongása is megáll lassan, ahogy a lángra koncentrálsz. Ha elnyugodott az elméd, ura vagy önmagadnak, folytasd, amint akarod…

7.      Például, miután elnyugodott az elméd, gondolj azokra az emberekre, akik Veled együtt hátrahagyták a világot egy fél órára, hogy közelebb jussanak önmagukhoz, sikeresebb gyakorlatot végezzenek, vagy akár csak imádkozzanak. Majd tereld gondolataid azok felé, akik például a megromlottan vásárolt tej feletti harag állapotában, vagy eltévesztve gyakorlatuk célját épp spirituális gőgben, esetleg elesetten, betegségben élnek. Te is voltál és lehet, hogy leszel is ilyen tudatállapotban. Figyeld meg az érzéseiket, hagyd, hogy feltűnjön: ezek és az általad legpozitívabbnak tartott érzések egymás után jönnek, mennek a fejedben; másokéban ugyanígy. Ilyen az emberi gondolkodásunk természete. Vedd észre, megvan a lehetőséged, hogy az eléd kerülő feladatokra koncentrálj, anélkül, hogy azok átvennék feletted a hatalmad. Ha gondolkodásod felett elveszted az éberséged, gondolataid, tetteid nem arra vezetnek majd, amerre tervezted. Nem elég valamit eltervezni a jövő részeként, ha a megvalósulás jelen pillanatában nem tudsz éber maradni. Végső soron pedig mindegy, hogy örülsz, vagy bánatos vagy, inkább figyeld meg, hogy tudatos vagy-e eközben. Tudod-e, hogy épp most örülsz, vagy dühös vagy, ha igen, akkor a dühöd nem tud meggondolatlanságra késztetni. Hagyd magad Önmagad csendjében érlelődni.

8.      Légy éber ebben az órában. Figyeld meg testrészeid, belső szerveid, gondolataid, érzelmeid. Ha beteg vagy, figyeld meg a beteg szervet. Ne gyógyítsd, ne adj neki „munkát”, ne adj neki kötelező feladatot, most ne „kelljen” neki semmit se tenni, hisz amúgy rendesen is mindig ezt teszi. Bízz a látszólag beteg szervedben, bízz magadban. Lazíts. Figyeld meg és érezd. Gyógyul a figyelmedtől, a valódi  törődéstől...

9.      Egyszerűen csak fogadd el az Univerzum áldását. Miért kellene még ezen kívül bármit is tenni?