Pillangószárnyfestékpor

Vallási örökbefogadás

Részletek

Készült: 2006. október 12. csütörtök, 17:26

Utolsó frissítés: 2011. szeptember 28. szerda, 11:21

Írta: Administrator

Találatok: 2201

Minden nagy tanító figyelmeztet arra, amíg valaki nem érti meg a saját nemzetének, tehát annak a területnek a sajátos ezoterikus/rejtett vallási tanítását ahová született, addig kár is belefognia más területébe. Ez persze a mende-monda szintje, de azért mégiscsak „megérdemel Párizs egy misét”.

Tegyük fel újfent a kérdést: miért keresünk más vallást, tanítást, tehát miért keresünk másik szellemi atyát a „sajátunk helyett”?

Nagyon egyszerű a válasz. Mert nem ismerjük a sajátunk lényegét. Na jó, ez majdnem egyértelmű, de hát akkor miért nem keressük a sajátunkat és miért keressük inkább valaki másét?

Ez a kérdés a psziché rejtelmeinek világába visz. Sok esetben egy olyan pszichés aktus áll az egész mögött, ami belül folyamatos, de mégis hallhatatlan monológot mond. Valahogy így: ezt nem érdemled meg mert... És a mert után sok minden következhet. Nem érdemled meg, mert nem küzdöttél meg érte. Nem érdemled meg, mert Neked ez nem jár. Nem érdemled meg, mert nem vagy hozzá elég hiteles. Nem érdemled meg, inkább keress új vallást, hogy mögé bújjál, hogy így a szégyellni valóidat örökre elrejthesd...

Van más monológ is… Az okos ember monológja: észérvekkel megfoghatatlan, tehát keresek másikat. A különc monológja: én is úgy nézzek majd ki negyven év múlva, mint ezek? Templomba be, templomból ki? Na nee! És így tovább… Tényleg vicces, de attól még igaz, és jól használható információt ad a személyiségünkről, ha megfejtjük az okot: miért nem a sajátunkat "használjuk"?

Ezek az általában feltáratlan okú lelki „feladatok” az egyik legfontosabb kérdést vetik fel... Mégpedig azt: van-e kiút és ha van, akkor az járható-e számomra? Persze hogy van! Éppen ez volt a kiindulási pontunk. Ez az, amit én úgy hívok: szellemi/vallási örökbe fogadás. Persze nem mi fogadunk örökbe, hanem mi kérjük: fogadjon már örökbe minket valaki! Az eredmény ismert: más vallást választunk.

Így történik meg, hogy manapság egyre többen lesznek a keresztény világba születettekből Krisna tudatúak, buddhisták, hinduk, muszlimok, ateisták, stb., és ennek a folyamatnak a fordítottja is megfigyelhető.

Érdemes feltennünk a kérdést: jó ez vagy rossz? Természetesen nem is jó és nem is rossz. A választ egy újabb kérdés bontja ki: az említett lelki attitűd nagy belépő az új valláshoz, vagy inkább menekülés a hátsó kijáraton, vagy szimplán a: miért is ne? - szintje.  Ennek a megválaszolásához nagyon tisztában kell lenni önmagunkkal és ez sokkal fontosabb egy elhamarkodott választásnál. 

A mondás úgy tartja: "ismerd meg önmagad". Amit hozzáteszek: ennek sikerességéhez bizony érdemes lehet megismerni  mindazt, ami őseidtől hagyományozódott Rád. A gyökerek segítenek csak igazán az önmagadhoz vezető úton. Ezután látszik csak igazán szépnek és értelmesnek egy másik ember eredeti gondolata, hagyománya, világnézete, vallása. Ekkor mutatkozik meg igazán, hogy a világ sokszínűsége adja az egyik legnagyobb értékét.